Nelson + trafalgar

természetes dolog ez ,
hiszen.
sokszor próbálkoztam én is kiszedhetetlen foltokkal
Beáztattam, dörzsöltem... végül feladtam; hagytam száradni.

Most kicsit rossz. De ez is nagyon természetes dolog.

Miután apja is meghalt,
a ruhákat kimosta.
Rendbe hajtogatott, és a szekrénybe visszaakasztott mindent.
kiürítette a hûtõt, a fagyasztót is.
Mindent lekapcsolt. A mérõórák megálltak.
és bezárta a házat.

én is így vagyok itt most a Trafalgar-foknál.
Szeles az idõ.
Lassan haladunk nyugatnak, 
mert a tengerbe cakkozott part magas sziklafalának
tetejére kitaposott ösvény 
hûségesen tapad a szirtek minden kanyargó szeszélyére,
minket meg nem hajt semmi, hogy gyorsabbak legyünk, így csak meanderezünk velük együtt.

A kutyám el-el üget, eltûnik, megint itt van, semmit se talál, semmit se keres
bennem is rohangál valami
szerteszét szaglász mindenfelé.

Az ezüst kék tengerrõl fehér csillámok pattognak a szembe.

Semmi közöm Nelsonhoz, meg a régi, lezárt farokhoz,
Pont ezért jó most itt.
De nem lehet mindig valahova elutazni.

de nem azért, mert menekülés.
Ebben biztos vagyok.
Meg aztán pénzem sincs.
Különben is: az ember azért mégis leginkább mindenhol mindig csak egyedül van.
kutya ide vagy kutya oda